Te is szeretnéd, ha gyermeked már úton hazafelé az oviból, vagy iskolából ontaná magából a történeteket, hogy mi minden történt vele?

Hát persze, hogy szeretnéd…

De mi va akkor, ha egyszerűen mindenre azt mondja, hogy semmi nem történt, vagy hogy elfelejtette, vagy nem is akarja elmondani?

Természetes, hogy mint jó szülő, Te is szeretnéd tudni, hogy mi történt a gyermekeddel, és reméled, hogy csupa szép és jó dolog… ám jó ha tudatában vagy annak, hogy

1.) A gyerekek sokkal inkább élnek a jelenben, azaz teljes szívvel és lélekkel vannak jelen, olyannyira, hogy nem foglalkoznak azzal, ami órákkal ezelőtt történt. Nem is olyan fontos az már nekik.
Kivétel egyedül, ha valami olyasmi történt, ami érzelmileg erősen hatott rá, legyen az jó, vagy rossz. Így hát, ha egy átlagos hétköznap szeretnénk kommunikációba bocsátkozni, vegyük ezt is figyedlembe.
2.) Ezen kívül történnek olyan dolgok, amelyeket emészteni kell. Gondolj csak bele, amikor veled történik valami olyan, amiről kicsit később még nem akarsz beszélni, gondolkodsz rajta, formálod magadban az élményt. Utána eljön az a pont, amikor már szívesen beszélsz róla, talán mert megtaláltad a végkövetkeztetést, a magyarázatot, vagy csak megélted és lezártad. A lurkónál is valahogy így van…
2.) A gyerekek már ovis korban is érezhetik úgy, hogy ott és akkor nem szeretnének valamiről beszélni. Át kell váltaniuk az oviból/suliból „itthon-lét” állapotba, ez pedig igényel némi időt. Kulcsszó a türelem.

Mit tehetünk, hogy elinduljon a beszélgetés? A legfontosabb a bizalmi légkör megteremtése a szülő-gyerek kapcsolatban.

Tippek, amelyek segíthetnek:

1. Hagyd, hogy ő maga meséljen (kérdések nélkül) akkor és arról, amiről szeretne. Neked is lehetnek rossz napjaid, vagy pillanataid, fogadd el, hogy akkor mesél, amikor ő késznek érzi arra magát.
2. A „mi volt az oviban/suliban?” nagyon általános kérdés, így nehéz is rá válaszolni. Konkrét kérdéssel többre jutunk: „Kivel játszottál ma?” Ez beszélgetés-indító lehet. Az ovis lányunk ilyenkor mindig visszakérdez: bent vagy kint? Hát mi ez, ha nem beszélgetésindítás?
3. Egy olyan időpont, amikor kicsit bensőségesebb a hangulat, segíthet, hogy megteremtődjön az a légkör, amiben úgy érzi, mesélhet. Az érzelmek elfogadása és a bizalmi légkör az alapja minden másnak a szülő-gyerek kapcsolatban. A légkör kialakításához jó alkalom a fürdés, vagy az alvás előtti összebújás. Nagyobbaknál hasonlóan alkalmas lehet a vacsora vagy az azt követő nyugodtabb időszak.
4. Mesélj Te magad, bármiről, ami veled történt. Ezzel egyrészt példát mutatsz, másrészt lehetőséget adsz számára, hogy bekapcsolódhasson, vagy a te történetedről eszébe jusson valami, ami aznap vele történt.
5. Kérdezz olyat, amire néhány lehetőségből tud választani. Kivel játszottál a legtöbbet? Mi volt ma a legjobb, ami történt? Mi volt a legemlékezetesebb? Minek örültél a legjobban?
+1 Cserélhettek szerepet. Lehet ő az óvónéni/tanító/tanár, vagy anya, és te legyél ő. Vicces történetek kerekedhetnek ki belőle, és lehet, hogy így könnyebben mesél, ha nem a saját bőrébe bújva teszi.